VIRTUÁLIS RÁDIÓMÚZEUM

Kollár Ernő virtuális rádiómúzeuma

Restaurálás | Rádiógyűjtők | Hasznos linkek | Hasznos információk | Hírek


A rádiózás története A hazai rádiózás kialakulása A hazai rádiógyártás

A HAZAI RÁDIÓGYÁRTÁS

 

Az első rendszeres rádióadás elindítását követően világszerte megkezdődött a rádiókészülékek ipari szintű előállítása. Magyarországon az Egyesült Izzóban gyártott elektroncsövek felhasználásával a Telefongyárban már 1917-18-ban folyt katonai rádióadóvevő-gyártás, de nyolc évet kellett várni arra, hogy kezdetét vegye a nem katonai célú rádiókészülékek előállítása, hogy meginduljon a hazai rádiógyártás. A rádiógyártás fejlődése az általános gazdasági válság és dekonjunktúra ellenére is fellendülést mutatott. Kezdetben szinte kuriózumszámba ment, ha valakinek rádiója volt a lakásában. A készülékeket kizárólag amatőr kezek állították össze, akik technikusok, rádiózás iránt érdeklődő diákok voltak. Ma már furcsának tűnik, hogy a korai rádiókészülékek évekig csak antennával működtek, ezeket telepíteni kellett, a lakásba be kellett vezetni az antennát, villámvédelemről is gondoskodni kellett. A visszacsatolt audionok kezelése, az állomásra hangolás nem volt olyan könnyű feladat a lakosság számára, mint ma. A készülékek zavarvédettsége gyenge volt, a telepes készülékeknél időről-időre gondoskodni kellett a telepek cseréjéről. Egy-egy nagyobb készülék kezelése valóságos előtanulmányokat igényelt. Sokan voltak akik a rádió csődjére esküdtek és nagyon kevesen olyanok, akik lehetségesnek tartották azt, hogy a RÁDIÓ a polgári otthon elengedhetetlen tartozékává váljon.

A hálózati készülékek megjelenésével kezdett megváltozni a hangulat a rádióval szemben. A gyártók igyekeztek egyszerű, könnyen kezelhető készülékeket gyártani. 1929. szeptemberében a Philips Kiskombináció megjelenése és a jó reklámja sokat segített a rádió népszerűségének. "Egy gombnyomással zenét varázsolhat a hálózatból!" Fémdobozba épített, külső hangszórós készülék. Korabeli ára: 295 Pengő. A gyárak megváltoztatták eddigi elképzeléseiket, sorra jelennek meg a hálózati készülékek, törekednek az egyszerűbb kezelhetőségre és a jobb hangminőségre. A gyárak nem győzik kielégíteni az igényeket, sorra alapítják a rádiógyárakat. Győzött a RÁDIÓ!

Magyarországon az eddig megismert és rádiókészülék típussal is beazonosítható 38 rádiógyártással foglalkozó vállalat valamivel több, mint 1000 féle különböző típusú rádiókészüléket gyártott 1924-1984 között. Ebben az idő intervallumban volt olyan szakasz (1938-1942) amikor Magyarország európai nagyhatalomnak számított a rádiókészülékek gyártása területén, hiszen a világ rádióinak jelentős részét Magyarországon gyártották és exportálták a világ számos országába. Korabeli adatok alapján volt olyan év, amikor a rádiók közel 25%-át Magyarországon készítették.

Rádiókészülékek előállítására sok kisvállalkozás jött létre, amelyek nem voltak hosszú életűek. A készülékek jelentős részét 9 nagyvállalat állította elő. A készülékek többsége eredetiben, vagy korabeli fényképekről ma is megtekinthetők. A kisebb tőkével rendelkező vállalatok még a második világháború előtt megszűntek. A tökével és nagy gyártó kapacitással rendelkező vállalatok pedig a háborús előkészületek miatt megrendelésekhez jutottak és tovább erősödtek. A háború befejezése után az államosítással további gyárak fejezik be a rádiógyártást, Így, 1951-től csak az Orion, majd 1955-től a Videoton is gyárt műsorvevő rádiókészülékeket. Voltak próbálkozások rádiógyártásra, de a Telefongyár kivételével a többiek nem tudtak a piacon fennmaradni. Az Erzsébet Rádióház, a Fénycső Ksz., a Székesfehérvári Finommechanikai Vállalat, a Fővárosi Finommechanikai Vállalat, a BHG, a Híradótechnikai Vállalat néhány sikeres típus legyártása után abbahagyták a rádiógyártást. Sajnos a megmaradt 2-3 gyár sem termel sokáig rádiókészüléket, ugyanis a KGST-n belüli szakosodás következtében Magyarországnak át kell adnia a rádiógyártást Bulgáriának. Az 1980-as évek közepén a rádiógyártás megszűnik Magyarországon.

Ssz:
Hazai rádiógyárak
Gyártási évek Gyártott típusok Rádió vagy kép*
1.
Telefongyár
1924-1965
65
100%
2.
Süss Rt.
1924-1932
25
80% felett
3.
Philips
1926-1949
119
99%
4.
Standard
1926-1947
87
100%
5.
Orion
1928-1984
286
97%
6.
Telefunken
1932-1951
76
100%
7.
EKA
1934-1944
35
100%
8.
Siemens
1940-1951
33
97%
9.
Vadásztöltény/Videoton
1955-1984
129
98%

Kevés típust gyártó kis-és nagyvállalatok ABC sorrendben.

Ssz:
Hazai rádiógyárak
Gyártási évek Gyártott típusok Rádió vagy kép*
1.
Amrad
1934-1936
13
4
2.
Astra Villamossági és Rádió Művek
1928-1934
7
2
3.
Audion Rádiótechnika Vállalat
1930-1932
3
0
4.
Bodnár Jenő Rádió Laboratórium
1930-1932
15
13
5.
Bapo
1928-1938
19
9
6.
Belgráder Rádió
1930-1938
6
6
7.
BHG.
1955-1957
3
3
8.
Dénes testvérek Rt.
1930-1932
3
0
9.
Echo
1936-1947
27
5
10.
Elektromechanikai Vállalat
1959-1961
3
3
11.
Ericsson Magyar Villamossági Rt.
1924-1926
5
5
12.
Erzsébet Rádióház
1953-1957
4
0
13.
Fénycső Ksz.
1953-1957
4
4
14.
Finommechanikai Vállalat, Székesfehérvár
1959-1968
15
14
15.
Fővárosi Finommechanikai Vállalat
1956-1957
1
1 (RT467Szonett)
16.
Híradótechnikai Vállalat
1965-1968
1
1 (Colibri)
17.
Martovox
1928-1936
23
1
18.
Mechanikai Laboratórium
1955-1957
3
3
19.
Olimpia
1947-1949
3
3
20.
Palace Rádiószaküzlet
1934-1936
1
0
21.
Phöbus Villamos Művek
1934-1936
2
2
22.
Rádiócentrum
1930-1936
12
2
23.
Reich Rádió
1930-1932
3
0
24.
Rikert Rádió
1930-1932
4
1
25.
Rotand
1930-1934
9
0
26.
Szikszofon/Sziksz Rádió
1930-1932
8
6
27.
Tungsram
1924-1928
4
3
28.
Vatea
1930-1932
1
1
29.
Vikert
1945-1947
5
5

Rádiókommunikációs eszközöket gyártó vállalatok

Ssz:
Rádiókommunikációs eszközöket gyártó vállalatok
Gyártási évek Gyártott típusok Rádió vagy kép
1.
BRG
1953-1989
Ismeretlen

* Rádió vagy kép oszlopban található számok az első táblázatban azt mutatják, hogy a legyártott készülékek hány százaléka, míg a második táblázatban azt, hogy hány darab készülék maradt fenn múzeumokban, magán gyűjtőknél, illetve beazonosíthatóan módon katalógusban és egyéb reklámalapokon. Sok készülék árjegyzékekben megtalálható, de kinézetükről, formájukról semmi információ nem áll rendelkezésre.

Forrás:www.radiohistoria.hu

Megjegyzés: A korabeli szakmai folyóiratokban legalább még egyszer ennyi rádió készítésével (rádiógyártásával), foglalkozó vállalkozás hirdette termékeit, de ezekből nem maradt az utókorra kép vagy típus megjelöléssel azonosítható készülék. 1925-1930 év között a néhány fős, elsősorban villamossági, kereskedelmi tevékenységre szakosodott kereskedők, laboratóriumként hirdették magukat, rádióalkatrészek, rádiókészülékek kereskedésével bővítették ki tevékenységüket. Többen, kisebb darabszámban saját nevük alatt is készítettek detektoros, neutrodyne, illetve egyszerűbb rádióikat. Többek között: Kaffka és Wágner, Erdődy és Tsa, Saukra, Elektron Laboratóriumok, Fazekas és Társa, Kertész Pál és Tsa. (Magyar Rádió Újság, Rádióamatőr szaklap, Rádió szaklap)

A virtuális múzeumban látható rádiókészülékek időrendi sorrendben, a gyártók megnevezésével kerülnek bemutatásra. Így jól látható a készülékek fejlődése, amely egyben egy fejlődéstörténeti áttekintést is ad. Az egyszerű detektoros rádiótól az audion készülékeken át, a 2+1 csöves körzetvevők, a 3+1-es kis szupereken, a 4-6 csöves nagyszupereken át a kényelmi és takarékossági segédberendezések alkalmazásával a gyárak az adott korszak technikai fejlettsége szintjén, minden igényt megpróbáltak kielégíteni.

A fejlődésKezdetben (1925-ben) kristálydetektoros rádiókat használtak, csak antenna és földelés kellett működtetésükhöz. Ezeket a rádiókat egy kisméretű fa dobozban helyezték el és különálló fejhallgatóval hallgatták őket. 1926-27-ben megjelentek  az audion készülékek, tölcséres vagy a tányér formájú hangszóróval, az állomásra hangolást a forgatógombokra festett jelölések segítették. Először telepes, majd 1928-tól hálózatról működtek a készülékek, amely a RÁDIÓ népszerűségét tovább fokozta. Később, az 1930-as évektől kezdődően a hangszórót a rádió dobozába építették. Az állomásra hangolást a forgatógombokra festett jelölések elhagyásával, először kőr alakú skála kialakításával különféle finombeállító szerkezetekkel kezdték először segíteni. Ekkor még az állomás nevek vagy frekvenciák nem voltak feltüntetve. Ebből az időszakból néhány jól ismert készülék a Telefongyár kínálatából: TRT Glória, TRT Gloriett, TRT Olimpikon, az Orion kínálatából: 7023, 7033, 7055, a Standard kínálatából: 2A, 3A, REX, a Philips kínálatából: Kiskombináció, Modernvevő, Star. 1934-1935-ben megjelentek a belső tárcsás skálák, majd az üvegskálák, ahol már az állomásnevek is feltüntetésre kerültek. A többrácsos csövek megjelenése egyszerűsíti a szuper-heterodin rendszerű készülékek előállítását. A rövidhullám vételére is alkalmas készülékek gyártása elkezdődik. A készülékekre jellemző már a nagyobb szelektivitás, a magasabb érzékenység és az automatikus erősítésszabályozás. Már nem kell magas antennát használni, elég egy néhány méteres huzaldarab az állomások vételhez. A világ minden táján rövidhullámú adóállomásokat létesítenek, hogy országhatárokat átlépve más kontinenseken is biztosítsák a rádiózást. A "világvevő rádió" elnevezés ebből az időből származhat. Elkezdődik a rádiócsövek egységes típusjelzésének kialakítása, "szabványosítása". Más gyártók által készített rádiócsövek cserélhetők a készülékekben! 1936-ban az állomásra hangolás megkönnyítésére kifejlesztik a varázsszemet. Ebben Magyarország élen járt. Világszerte megismerik a ME4, később az EM4, majd az EM6-os varázsszemeket. Az üvegskálák változatos kialakítása sokszor a készülékek formai megjelenését is meghatározták. Az 1940 évek után az egyes készülékeket már nem csak elektromosan tervezték meg, hanem dobozát, kinézetét, a forgatógombokat, a színek összhangját is tervezőkre bízták. A skálák színesek lettek és több kis "skálaizzóval" világították meg. Az 1940-es évek elején megjelennek a gramofonnal, majd 1950-es évek közepén a magnetofonnal vagy mindkettővel egybeépített rádiók, zeneszekrények. A rádiókon a forgatógombok mellett megjelennek a regiszteres nyomógombok. Hosszú évekig ez a dizájn volt az uralkodó. Megjelentek az URH sávon is működő készülékek, majd a sztereó készülékek. A 60-as évek közepétől egyfajta monotonitás jellemezte az évente megjelenő készülékeket. Ezt az egyhangúságot valamelyest mérsékelte az új telepes csöves, majd a tranzisztoros rádiók megjelenése. A 70-es évek végén változás megy végbe. A KGST szakosodás érezteti hatását, megszűnt a magyarországi rádiógyártás! Egyre több külföldi rádió jelenik meg az üzletekben, sok rádiónál magyar felirattal is találkozunk. Többségében már csak különböző méretű tranzisztoros rádiókat gyártanak és megjelennek az úgynevezett HI-FI berendezések, CD lejátszók. Téglatest kinézetű műanyag vagy fém dobozban erősítővel egybeépített rádiók, digitális skálával, külön nagyteljesítményű hangszórókkal (hangfalakkal). Később a rádió (tuner) is külön dobozba kerül. Így alakul ki Hi-Fi torony, ahol a rádió tuner, az erősítő, a magnetofon azonos szélességű fém dobozba kerül és egymáson helyezik el, természetesen a nagyteljesítményű, kiváló hangminőségű hangfalakkal. Ezekre a tunerekre jellemző, hogy nem tartalmaznak az állomásra hangolásra szolgáló forgókondenzátort, hanem egy úgynevezett szintézeres áramkör alkalmaznak, amelyeknél nyomógombok segítségével lehet az állomásra hangolást elvégezni és memorizálni. A digitális kijelzőn nemcsak az állomás frekvenciája és a neve, hanem több más hasznos információ is megjeleníthető. Például: rövid reklámok, telefonszámok, az éppen hallható zeneszám címe, esetleg a szövege. Ma is érezhető a fejlődés, kifejlesztették az 5-7-9 hangszórós (több hangfal, külön mélysugárzóval) rendszereket. 1986-ban megkezdte adását az első kereskedelmi rádió a Danubius. 1999-ben  megjelentek a DAB, azaz a digitális rádiók. Már Magyarországon is működnek kísérleti jelleggel, de a vevőkészülékek ára még nagyon magas, ezért az elterjedése lassú. Pedig a technológiának köszönhetően teljesen zavarmentessé válik a vétel. Nincsenek kimaradások, zajok, torzítások, amelyeket jelenleg az URH-adásokat hallgató autósok városokban, magas épületek vagy hegyek között tapasztalhatnak. A DAB vevőkészülékeken nincs állomáskereső, a műsorok között menüből lehet válogatni állomás vagy programtípus szerint, s a készülék automatikusan a kiválasztott programra hangol. A DAB rendszer a rádióműsor-szórás mellett kép-, szöveg-, illetve adatátvitelre is alkalmas, csatornakapacitása tetszőlegesen és dinamikusan osztható szét különböző szolgáltatók között. Adathálózatai egyfrekvenciásak, így az adások körzethatárát átlépve nem kell frekvenciát váltani. A DAB jóvoltából tehát takarékosan lehet felhasználni a frekvenciákat. (A szerzőnek több hétig volt lehetősége egy bérelt autóban hallgatni az Egyesült Államokban a DAB adásokat és felejthetetlen élményben volt része.) Terjed az Internet rádió, a közszolgálati rádiók is megjelentek az interneten. Kis túlzással kijelenthetjük, hogy a rádiózás manapság újra virágkorát, vagyis inkább egyfajta reneszánszát éli, köszönhetően az internetnek, mely az országhatárokra és a rádióadók hatósugarára fittyet hányva bárhová eljuttatja az adást. Egy jó számítógép és egy célprogram vagy egy Wi-Fi-s digitális rádió segítségével nagyjából 15 ezer rádióadást foghatunk (hallgathatunk) kiváló minőségben a világ minden pontjáról.

Kollár Ernő írása

Link a HiradátechnikaI XXVII. Évf. 3. számához, Marót Zoltán, 50 éves a magyar rádió-vevőkészülék gyártás. 1975. október

 

VISSZA

Virtuális Rádiómúzeum - Készítette: Kollár Ernő HA5DB 2009.
A fényképek másolása, felhasználása a szerző hozzájárulása nélkül tilos!