VIRTUÁLIS RÁDIÓMÚZEUM

Kollár Ernő virtuális rádiómúzeuma

Restaurálás | Rádiógyűjtők | Hasznos linkek | Hasznos információk | Hírek


A rádiózás története A hazai rádiózás kialakulása A hazai rádiógyártás

A HAZAI RÁDIÓZÁS KIALAKULÁSA

 

1. Telefonhírmondó, mint a broadcasting őse.

A hazai rádiózás kialakulása Magyarországon másképpen ment végbe, mint a környező országokban, Puskás Tivadarnak a Telefonhírmondó gondolatának megvalósulása következtében. Büszkék lehetünk arra, hogy nálunk Budapesten, Puskás Tivadar jóvoltából már 25-30 évvel a vezeték nélküli rádiózás megindulása előtt broadcasting-szolgálat működött. Ugyanis, amit a vezeték nélküli rádiózás (broadcast) megteremtett, azt a Puskás Tivadar Telefon-hímondója vezetékek segítségével valósította meg. Amikor Edison munkatársa volt, még Edison a telefonban csak két ember közötti összeköttetés eszközét látta, Puskás már a tömegek ugyanabban az időben történő érintkezésének megvalósíthatóságát látta meg benne. Edison munkatársaként Franciaországnak eladja a fonográfot, neve így válik ismertté, ezzel mintegy előkészíti az utat saját találmányai elfogadásához.1879-ben Párizsban építik meg az első telefonközpontot, találmányát sok érdeklődő államnak eladja. Másik találmánya is Párizshoz köti, 1881-ben vezetéken közvetíti az opera előadását, ezzel bemutatja a rádió ősét, amelyet telefonhírmondónak (The speaking newspaper) neveznek.

Puskás Tivadar
Puskás Tivadar

Magyarországon 1893-ban szervezi meg az önálló stúdiót és 1893. február 15-én szólal meg első alkalommal a Telefonhírmondó, amelynek központja a Magyar utca 6. számú ház néhány szobácskája. Kezdetben nem rendelkezett önálló vezetékhálózattal, ezért a Telefonhírmondó szolgáltatását csak a telefontulajdonosok hallgathatták úgy, hogy a postaközponttól kérni kellett a telefonhírmondó kapcsolását. Gyors fejlődésnek indul a szolgáltatás. Önálló hálózatot építenek ki, az előfizetők száma folyamatosan emelkedik, 1900-ban 6 437 előfizetője van. A szolgáltatás beindulásakor még nem ismerték a rádiócsövet és így az erősítőt sem, csupán a szénmikrofon jelét továbbították a kiépített vezetékhálózaton. Ezért a bemondóknak sokszor igen hangosan kellett beszélniük, hogy egyáltalán érthető legyen az elhangzott szöveg. Az 1910-es évek közepétől már erősítőt használnak, amely lehetővé teszi más műsorok, hangversenyek, helyszíni közvetítését is. Az évek folyamán Telefonhírmondó többször kerül nehéz gazdasági helyzetbe.

Hírek beolvasása
Hírek beolvasása a stúdióban

Puskás Tivadar váratlan halála után Popper István fejleszti tovább a telefonhírmondót. A fejlődés az előfizetők számban is mérhető:

1893 1895 1900 1914
500
4 915
6 437
4 600

Az előfizetők száma a háború alatt természetesen visszaesett és a súlyos gazdasági helyzet mellett pótolni kellett a háború alatt megsérült, tönkrement, eltűnt eszközöket is. Popper István a Telefonhírmondó igazgatója felajánlotta a Magyar Távirati Irodának a vállalatot, amely így az összeomlástól megmenekült. Az újjáépítés megkezdődik. 1923-ban olyan nagy hóesés zúdul Budapestre, hogy a vezetékek és a vezetéktartó oszlopok nagyobb része tönkremegy. 1924-re sikerül ismét újjáépíteni, de közben már a rádióval történő kísérletek biztatóan folynak. 1925-ben az előfizetők száma már nem éri el 5 000-et. 1943. augusztusban megszüntetik a telefonhírmondó szolgáltatást és a légvezetékeket októberig leszerelik.

Telefonhírmondó

Napirend/ napi műsor

A fenti kép a Telefonhírmondónak egy napi műsorszerkezetét mutatja. Látható, hogy kezdetben csak a hírek közvetítésére szorítkozott. Később is ezt a szerkezetet megtartva, fokozatosan kiegészítette hangversenyek, felolvasások közvetítésével, majd helyszíni közvetítéseket is beiktattak a műsorba, az Operából, a zeneakadémiáról, kávéházakból, éttermekből. Ezeket általában a hétvégeken közvetítették.

A baloldali reklám egy helyszíni közvetítésre hívja fel a figyelmet.

Telefonhírmondó állomás Hallgató az 1900-as évekből
Telefonhírmondó állomás
Egy telefon hallgatója az 1900-as évekből

2. A hazai rádiózás megszületése és kezdeti szakasza.

A 19. század végén az első sikeres vezeték nélküli szikra-adások nagy érdeklődést váltottak ki a világon, természetesen Magyarországon is. A Magyar Posta szakemberei már az első sikeres kísérletek eredményei után felfigyeltek a szikratávíróra és már 1986-ban a Posta tudományos intézetében a Posta Kísérleti Állomáson is megkezdődnek a drótnélküli rádiós kísérletek.

1897-től 1903-ig, hat év alatt a drótnélküli kísérletek olyan sok gyakorlati eredményt mutattak fel, hogy szükségessé vált a különböző országok által elért eredmények egyeztetése egy, úgynevezett nemzetközi rádió-konferencián. A Németek 1903-ban Berlinben összehívják ezt a rádiókonferenciát, amelyre a magyar kormány is elküldi képviselőit. Kolossváry Endre posta-főigazgató és Hollós József posta műszaki tanácsos személyében. Ezen a konferencián az államkincstár megbízásából egy adó-vevőkészüléket vásárolnak és ettől kezdve Magyarország is részt vesz a rádiózás kísérleti munkájában. 1904-ben, ezt a szikraadót és vevőberendezést tökéletesítve Budapest-Bécs között sikeres távíró összeköttetést létesítenek. A szerzett tapasztalatok alapján, 1906-ban már a Posta Kísérleti Állomás irányításával az Adriai tengeren hajtanak végre újabb rádiós kísérleteket, az Előre hajóra szerelt mozgó állomás és a fiumei parti állomás között. Az áthidalt távolság 250 km volt.

Előre hajó
Az "Előre" hajó, amelyen az első magyar rádióskísérleteket végezték

A csillapodó rezgések miatt egyre több probléma merül fel, hiszen az egyes állomások kísérletei egymást is zavarják. Ezért ívfényadóval kísérleteznek, mert ezzel csillapítatlan rezgéseket tudnak kelteni, növekszik a hatótávolság, de alkalmazása bonyolult és 600 kHz-nél magasabb rezgéseket nem lehet előállítani. A sikeres nagy távolságú kísérletekre a katonai vezetés is felfigyel és egyre nagyobb érdeklődést mutat a rádiózás iránt. Ez különösen a szövetségi kötelékbe tartozó, de egymástól földrajzilag távol eső országok számára volt fontos. Ilyen helyzetben volt Ausztria, Németország, Magyarország, amelyek el voltak vágva Törökországtól és Bulgáriától. A magyar politikai és katonai vezetés elhatározta, hogy sürgősen ki kell építeni egy drótnélküli távíró állomást. Az első világháború kitörésekor a kormány megbízásából oltószikrás távíró adót és egy detektoros vevőkészüléket rendelnek meg a Telefunken gyártól. Az új adóállomást Csepel községtől északra, a Csepel szigeten jelölték ki, mintegy 60 kataszteri hold területen. Az állomás építése 1914. július 28-án kezdődik és 1914. októberében, három hónappal a világháború kitörése után kezdi meg működését . Az állomás vezetője Tolnai Henrik lett. 1914. novemberében megindul a katonai és diplomáciai távíró forgalmazás. Az állomás forgalma folyamatosan növekszik és ezzel párhuzamosan, folyamatos fejlesztéseket hajtanak végre. Az adó billentyűzését is áthelyezik a Központi Távírdába, majd 1920-ban megteremtik a duplex üzemmód lehetőségét, amikor az adó és a vevő frekvenciája eltér egymástól, ezáltal egyidejű adás-vétel valósítható meg. A rádiózás rohamléptekkel halad előre. Európában az államok egymással hadakoznak és a rádiót a hadi alkalmazásokban fejlesztik, addig Amerikában már a rádió gazdasági kiaknázásának kérdése került előtérbe, vagyis a rádiót a szórakoztatás egyik eszközévé változtatják.

Könyv a rádiózásról
Az amerikai rádiózás története

(Az Egyesült Államokban 1920-ban szólal meg az első kereskedelmi rádió és 1923-24-ben már több, mint 500 rádióállomás működik!) Ez már a hírszórás, vagy ahogy akkoriban nevezik a broadcasting-szolgálat. Az adók már nem csak távíró, hanem távbeszélő üzemmódban is működnek, amely lehetővé teszi az emberi hangok továbbítását. 1923-ban a magyarországi rádiózás fejlődésének biztosítása végett a kereskedelmi minisztérium Paskai Bernát postai műszaki igazgató kérésére németországi tanulmányútra küldi ki két fiatal mérnökét, Erdőss Gyulát és Jurcsek Viktort . A tanulmányúton megismerkednek az akkori német rádiótechnika legkorszerűbb eszközeivel. Hazatérésük után a Posta Kísérleti Állomás vezetősége még 1923-ban a berlini Huth cégnél megrendel két darab 250 Wattos távíró és távbeszélő üzemre is alkalmas adókészüléket, amely jelentős korszakot nyitott meg a magyar rádiózás történetében.

Huth távító és távbeszélő adókészülék
Az első magyar távíró és távbeszélő Huth-adó

Az egyik adót 1923. március 2-án Csepelen helyezik üzembe, amely a magyar rádióhírmondó őse lett. A Magyar Távirati Iroda közgazdasági híreinek továbbítására használják. A mikrofonját először Csepelen, később a postakísérleti állomás által készített erősítő berendezés beiktatásával a Magyar Távirati Iroda, Városház utca 10. szám alatti helyiségében helyezik el. Ez volt az első rádió-távbeszélő állomás Magyarországon. A másik Huth adóberendezést a soproni Postaigazgatóság épületében helyezik üzembe. Hamarosan kevésnek bizonyul a 250 wattos teljesítmény, ezért a Posta Kísérleti Állomás két mérnöke Magyari Endre és Tomcsányi István megtervez és elkészít egy 1 kW-os távíró és távbeszélő adót, amelyet 1925-ben helyeznek üzembe Csepelen. Ekkor válik ismertté, hogy nagyon sok rádióamatőr hallgatja rendszeresen a Távírda híreit és egyfajta igény jelentkezik a szórakoztató hírszórásra is. Rádiókészülékek még nem igen voltak, de nagyon sok lelkes amatőr készít kristálydetektoros rádióvevőt. Ezek a rádióamatőrök a vételi tapasztalataikról a Posta Kísérleti Állomás vezetésének rendszeresen beszámoltak, ezért a szabaddá vált 250 wattos Huth adóval műsoradási kísérletekbe kezdtek. Az első ilyen jellegű adáskísérlet 1924. március 15-én hangzik el, amikor a nemzeti ünnepünkre tekintettel zeneszámokat közvetítenek. A vételi visszaigazolások alapján a kísérlet sikeres lett. Ettől az időtől kezdődően folyamatosan folytatnak kísérleteket. Erre az időre esik az első magyarországi rádióstúdió berendezése is, amely nem volt más, mint a postakísérleti állomás udvarára behúzott öreg bútorszállító kocsi. 1925. januárjában a Magyar Távirati Iroda részére megrendelt 2 kW-os adó alkatrészei megérkeznek, amelyet később a hírszórásra szántak, májusban már megkezdi a kísérleti adását. A rádióamatőrök tábora egyre nőtt és türelmetlenül várták a hírszórás megindulását. Nem volt még rádiórendelet. Így próbaüzem címén a kezdetleges stúdióból először rendszertelenül, majd másnapokon folytak próbaüzemi adások. Sajnos a jogi háttér hiánya miatt, később ezeket a próbaüzemi adásokat is abba kellett hagyni. A Telefonhírmondó Részvénytáraság felajánlotta helyiségeit a további kísérleti közvetítések céljaira. 1925. nyarán kezdődött meg a Telefonhírmondó Rákóczi úti helyiségeinek az átalakítása, amely szeptember 25-ére elkészül. 1925. novemberében aláírásra kerül a rádió-hírszórás engedélyokirata, amelynek értelmében a rádiókoncessziót a Telefonhírmondó Részvénytársaság kapja meg Magyarország területére. A kormányzat ellenőrzi a koncessziót élvező magántársaság üzletviteli és műsorszolgáltatás területét is. A Telefonhírmondó Rt. átszervezésre kerül és új nevet vesz fel: " Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Részvénytársaság". Ezzel megnyílt a lehetőség a hírszórás beindítására. Ezután már nem kellett sokáig várni, 1925. december 1-jén megkezdődött hivatalosan a rendes hírsugárzás. Magyarországon is megszólalt a RÁDIÓ.

Telefunken adó 1925-ben
Telefunken adó 1925-ben

Megkezdődik az ipari méretű rádiógyártás a lakosság számára. A lenti kép, egy rádiókészülék végső bemérést mutatja.

Rádiógyártás
Egy korabeli rádiókészülék behangolása

 

VISSZA

Virtuális Rádiómúzeum - Készítette: Kollár Ernő HA5DB 2009.
A fényképek másolása, felhasználása a szerző hozzájárulása nélkül tilos!