A Budapesti Rádiótechnikai Gyár elődje a Vörös Szikra Gyár volt. A vállalatot 1953. január 1-i hatállyal alapították. A gyár szervezését a Magyar Adócsőgyár keretén belül kezdték el, a munka ideiglenesen a Béke tér 3. számú romos állapotú kis üzemben kezdődött meg Vörös Szikra Gyár névvel. Még ebben az évben Óbudára, a Polgár utcába költözött át a vállalat. A vállalat profilját különféle teljesítményű rádióadó berendezésekben, mikrohullámú berendezésekben és ipari nagyfrekvenciás berendezésekben jelölte meg az alapító okirat. A vállalat kezdetben honvédségi megrendeléseket elégített ki. 1954-ben a vállalat létszáma jelentősen megnövekedett a profilbővítés következtében. A vállalatba olvadt a Villamossági és Kábelgyár Gyengeáramú gyáregysége, a Magyar Adócsőgyárból az ipari nagyfrekvenciás berendezések részlege, az Elektromechanikai- és Töltőberendezések Gyárát megszüntették és teljes létszámával a Vörös Szikra Gyárba olvadt. Az első ismert gyártmánya az M1 típusú Vörös Szikra elnevezésű magnetofon volt, amely az első hazai gyártmányú magnetofon. 1955-ben elkészült az első diszpécser rádiótelefon, az FM-10 típusú egy csatornás URH adó-vevő, amely gyártás bevezetése után „traktorrádió” néven vált ismertté.
 |
M1 típusú Vörös Szikra magnetofon
|
A Vörös Szikra Gyárat különböző okok miatt 1956. január 1-ével, mint önálló vállalatot, megszüntették, és a gyár közel egy éven keresztül a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) "V" gyáregységeként működött tovább. A Gyár összevonása nem javította annak működési eredményességét, ezért a vállalatot 1957. január 1-i határnappal "Budapesti Rádiótechnikai Gyár" - BRG néven ismét önálló vállalattá alakították át. Az alapítólevél szerint az új vállalat tevékenységi köre:
- Rádióadó- és ipari nagyfrekvenciás berendezések 5 kW-ig
- URH adó-vevő berendezések
- Magnetofonok
- Hajózási elektromos berendezések
 |
BRG FM-10 diszpécser rádió (traktorrádió)
|
A vállalat e profilokban intenzív fejlesztési munkába kezdett, és saját műszaki fejlesztő tevékenységén kívül néhány külföldi licensz vásárlásával is igyekezett megteremteni a külföldi átlag színvonal elérési lehetőségét. A BRG néhány év alatt az iparág egyik kulcsvállalata lett. Speciális, nehéz és profilidegen feladatok operatív gyors megoldását gyakran adták ki számára. Ennek keretében kapott a vállalat megbízást például az Elektromechanikai Vállalat (EMV) által fejlesztett, az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon aranyérmet nyert ionoszféra kutató berendezés gyors legyártására.
A BRG az 1959-ben az ipari profilrendezés kapcsán a Beloiannisz Híradástechnikai Gyártól (BHG) átvette az URH-FM műsorszóró adóberendezések fejlesztését és gyártását, valamint a szovjet és jugoszláv viszonylatú szállítási kötelezettségek teljesítését.
1960-ban az osztrák Stuzzi cégtől vásárolt licensz alapján megkezdődött az M5, M5/a típusjelű „Mambo”, az első ténylegesen sikeres közszükségleti magnetofonok sorozatgyártása (65 ezer darab).
1961-ben a BRG a Szovjet Gázipari Főigazgatóság (GLAVGAZ, majd GAZPROM), később a Szovjetunió Villamosenergetikai Minisztériuma (GLAVENERGO, majd MINENERGO) igényére komplex szolgáltatású (beszéd- és távkezelt jelzésátvitel) célját szolgáló URH rádiótelefon hírhálózatok alapkészülékeinek és rendszertechnikáinak kifejlesztését végezte, majd nagysorozatú gyártását folytatta sok éven keresztül. A hálózatokban már az azokkal egyidejűleg fejlesztett FM 10-160 típusú, részlegesen már tranzisztorizált URH adóvevő alapkészülékek működtek.
 |
BRG FM 10-164s adó-vevő kezelő egységgel
|
A BRG közszükségleti magnetofon profilja valójában az M8 „Calypso” háromsebességű magnó 1961-62. évi önálló fejlesztésével és gyártás bevezetésével indult. E típus futóműve - mivel a fejlesztésnél a BRG technológiai adottságait maximálisan figyelembe vették - szolgált a további évek folyamán az orsós magnók alapjául.
Harmadik főprofilként a BRG az automatikus beszédnaplózás célját - jellegzetesen a légiforgalom irányításának naplózását - szolgáló sokcsatornás diszpécseri mágnesszalagos jelrögzítő berendezések (SHR-7, SHR-16, SHR-108, SHR-216, SHR-400 stb.) fejlesztését és gyártását végezte.
A rohamosan növekvő piaci igények kielégítése a termelés nagyfokú bővítését tette szükségessé, annak technológiai fejlesztésével és a termékcsoportok (profilok) gyártástechnológiai szétválasztásával. Így létesültek a BRG vidéki gyáregységei, majd később gyárai Kecskeméten (BRG Magnetofon Gyára) 1961-ben és Salgótarjánban (BRG Rádiótelefon Gyára) 1972-ben. A későbbi évek során további gyártóhelyek létesültek Lakitelken, Kiskunmajsán, Celldömölkön és Szécsényben.
A BRG 1966-67-ben megkezdte a kazettás magnetofonok fejlesztését, majd a tömegszerű gyártását. Ezek az MK-21, MK-22, MK-23, MK-27 és MK-29 közkedvelt típusok voltak.
 |
BRG MK-27 típusú magnetofon
|
Az orsósról a kazettás magnók időszakának átmenetére a BRG létrehozta az M-11-es típust, amely az orsós és a kazettás kivitelű magnetofonok egyedülálló kombinációja volt.
Az 1970-es évektől a kazettás magnetofonok zárt ciklusú tömeggyártását egy Bosch szerelőszalag megvásárlása és üzembe helyezése tette lehetővé a kecskeméti gyáregységben. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a kazettás magnetofonok főszerelvényei (a szalagtovábbító KM-III, M 95F futóművek és a mágnesfejek) iránt komoly exportigények jelentkeznek. Ezek kielégítésére a BRG a magnetofon profil súlypontját ebbe az irányba tolta el. Ez a német Woelke cégtől megvásárolt magnófej licensz és a saját fejlesztésű meghajtó motorok, valamint a futóművek önálló termékkénti megjelenése által valósult meg a BRG különböző vidéki gyártóhelyein. Különösen jelentős volt egy szilicium-dioxid résgőzölő berendezés megvásárlása a magnófejek korábbi berillium-bronz réseinek új, kopásálló kiváltására és a gyártás termelékenyebbé tételére. A futóművek és mágnesfejek exportszállításai az 1980-as években már millió darabos nagyságrendűek voltak.
Az URH rádiótelefonok termékcsoportjában az adóvevő alapkészülékek FM 300-as típuscsaládjának bevezetése mellett a rendszertechnikai fejlesztések váltak mind hangsúlyosabbá. A trönkölt (többszörös csatornahozzáférésű) rádiótelefon hálózatokon egyidejűleg több beszélgetés és jelzésátvitel valósítható meg. Az MRKB jelű hálózat 8 rádiócsatornája mintegy 450 mozgó, vagy helyhez kötött állomás beszéd-összeköttetését tudja kiszolgálni 5%-os hívásveszteséggel. Ennek az elsősorban zártcélú (diszpécseri) URH hálózatnak mind belföldi, mind külföldi fogadtatása kedvező volt. Megemlíthető például az 1973-ban Budapesten üzembe helyezett MRKB hálózat, amely a 2010. évi kikapcsolásáig használatban volt, valamint az 1980-as olimpiai játékok Tallinban megrendezett vitorlásversenyeinek lebonyolításához szállított MRKB hálózat. Az akkori hazai és a környező országok szűkös telefonellátottságának javításához a BRG a VH. … típusú egycsatornás URH telefonvonal pótló készülékpárok kifejlesztésével és szállításával járult hozzá. Ezek lehetővé tették telefonelőfizetők csatlakoztatását a nyilvános távbeszélő hálózathoz olyan helyekről is, amelyek fizikai érpárral még nem rendelkeztek. Az igénybevehető rádiócsatornák jobb kihasználása érdekében a BRG trönkölt többcsatornás URH hálózat típusokat hozott létre (CD-R, CLS, CD-T), amelyek piaci fogadtatása szintén sikeres volt.
Negyedik főprofilként a BRG az 1970-es évek elején kezdett számítástechnikai periféria termékekkel foglalkozni először kooperációs beszállítások formájában, majd önállóan fejlesztett termékekkel. Ezek a termékek a mágneses jelrögzítés (magnetofonok) terén megszerzett bő tapasztalatokon alapultak, mint például az LK-4 adatrögzítő és SLK-4 adatgyűjtő, majd a kazettás magnók konstrukciójára épült adatmagnók. Külön fejezetet érdemel az eredeti találmányként a világon elsőként kidolgozott és kissorozatú gyártásban is megjelent hajlékony mágneslemezes floppy disc adathordozó és annak számítástechnikai periféria készüléke (MCD), amelynek nemzetközi szabadalmi védettségét a japán SONY cég - nagyságrendekkel nagyobb tőkeerejénél fogva - bejegyeztette és így a 3,5 inches floppy disc a japán cég révén terjedt el és vált több évtizeden keresztül általánosan használttá a számítástechnikában.
A BRG vállalat főbb termékei tehát: az URH rádiótelefonok és hírhálózatok, a magnetofonok és főszerelvényei, a sokcsatornás mágnesszalagos jelentéstárolók, a számítástechnikai periféria-eszközök, valamint az URH profilból alakult részprofilként az antennák és szűrők voltak. Termelésének 70-80%-a került a külpiacokra, elsősorban a volt szocialista országokba, de a szállítások kiterjedtek a világ szinte minden tájára. A nyolcvanas évek közepére a cég (új nevén: BRG Mechatronikai Vállalat) az ország egyik legnagyobb és legeredményesebb híradástechnikai vállalatává vált. Sikerét a gyártmányprofilok a bel- és külföldi piaci kereslet elemzésére alapozott tudatos megválasztásának, a gyártóhelyek termékhez illeszkedő technológiai koncentrálásának és a következetes termékfejlesztésnek (mintegy 80 megadott szabadalom) köszönhette.
A rendszerváltozás után a BRG önprivatizáció útján holdingszervezetté alakult, amely 8 részvénytársaságot és 12 Kft-t fogott össze, szinte mindegyikben több-kevesebb külföldi tőkével.
Az 1989. évtől a külföldi - elsősorban a szovjet - piacok katasztrofálisan beszűkültek, a belföldi piacra pedig az importált termékek áramlottak be. Ez a körülmény, valamint a Vállalat nem régen végrehajtott szervezeti széttagolása szinte termelési és működési katasztrófaként érte a BRG-t. A társasági formákban működő gyárakban sorozatosan szűnt meg a termelési tevékenység, és ez a folyamat a társaságok felszámolásához vezetett Legtovább a rádiókommunikációs eszközöket gyártó salgótarjáni BRG Rádiótechnikai Rt. működött, amelyet 1998-ban megvásárolt a Videoton. Neve is VT-BRG Rádiótechnikai Rt-re változott. A Videoton gyártásprofiljának átrendeződése következtében a gyár termelése gyakorlatilag leállt, a céget felszámolták és jogutód nélkül megszűnt. 2009-ben az épület is lebontásra került.
Így végződött egy sikeres és szép történet.
Kollár Ernő írása
HA5DB
Felhasznált irodalom: A Budapesti Rádiótechnikai Gyár története a kezdetektől napjainkig /1985/ című kiadvány
Köszönöm Havas György egykori műszaki igazgatóhelyettes, (HA5OGH) és Lakatos Béla a BRG egykori vezető beosztású munkatársainak a gyár történetének megírásához és a fényképek bemutatásához nyújtott segítségét.
