VIRTUÁLIS RÁDIÓMÚZEUM

Kollár Ernő virtuális rádiómúzeuma

RÁDIÓMÚZEUM
next

TELEFONGYÁR

next

Telefongyár története


A gyár története 1876-ra vezethető vissza, 1904-óta nevezik Telefongyárnak. A gyár kevéssé volt ismert a szélesebb közvélemény előtt, mindig élenjárt a magyar híradástechnikai iparban. 1918-ban az első elektroncsöves adóvevő készítése (KLERA, a Klein Radio röv.) fűződik a nevéhez, tehát már az I. világháború végén, az akkor még csúcstechnikának számító elektroncsöves adóvevő gyártásával képviselte Magyarországon a világszínvonalat. Exportra gyártott jó minőségű fejhallgatókat, detektorokat akkor, amikor Magyarországon a rádióval még csak kezdetleges kísérletek folytak. Hozzájárult az élenjáró technikák bevezetéséhez az is, hogy a II. világháború végéig, a német Telefunken érdekeltségi körébe tartozott. 1924-25-ben rádió vevőkészüléket gyártását kezdi meg és 1934-ig 28 különböző típussal jelenik meg. Néhány ismert típus ebből az időből: Alpha, Champion, Perfecton, Telon, detektoros rádiók, majd a Gloria, Olimpikon, Akció hálózati rádiók.

R/1 a adóvevő

R/1a gyalogsági adóvevő, amely az R/1 készülék korszerűsített változata

A közszükségleti rádióvevőket Telefunken- tervek alapján gyártották. Majd hangosfilmleadó és vasútbiztosító berendezéseket gyárt, de a vezetékes híradástechnika is dominált a gyár profiljában. A 40-es években hadiüzemként sok mindennel foglalkozik, többek között telefonközpontokat, a Messerschmidt vadászrepülők rádió-berendezéseit és egyéb katonai rádió-berendezéseket gyárt. A II. világháborúban az R/1a és R/2, (ezek voltak a honvédség legkisebb, hordozható adó-vevő készülékei) teljesen magyar fejlesztésű rádiókészülékek készültek a Telefongyárban. Az államosítás után 1949-ben hangerősítő és hangosfilmvetítő, vasútbiztosító és hangjelző berendezés, Knorr fékberendezés, távbeszélő és távíró berendezés, távbeszélő központ, benzinkút volumeter és egyéb használati eszközök (pl. paradicsompasszírozó, kerékpár dinamó) gyártására "kérik" meg.
Az 50-es évek második felében pedig, nagyon jó minőségű magnetofonokat gyártottak saját fejlesztés alapján, lakossági használatra. Gyártottak továbbá egészen 1963-ig 16 mm-es hangos filmvetítőket, rádiókat, lemezjátszóval és magnetofonnal egybeépítve is. Néhány ismertebb  rádió típus: TERTA 311, 325, 422, 422G, 528MG, a Terta 1004, Terta 1042   és néhány magnetofon típus: Vörös Szikra, Terta 811, Terta 922.

BA408F

BA408F kis méretű csöves táska rádió

Az első között készítettek csöves, majd  tranzisztoros táskarádiót, és hordozható tranzisztoros magnetofont. Magyarországon elkészült a  sztereó magnetofonjuk prototípusa is, de kereskedelmi érdeklődés hiányában gyártásra nem került. 1963 után egy kormányhatározattal a teljes magyar rádiógyártást a Videotonnak adták a KGST-n belüli szakosítás miatt. Ugyanezért az Orion gyárban is beszüntették a rádiógyártást.  A magnetofon gyártás pedig politikai döntés  következtében, a már gyártásban lévő tranzisztoros magnetofonnal együtt  a BRG-nek  adják át. A 60-as évek végén, több más magyar gyárhoz hasonlóan, a Telefongyárat is bevonták a számítástechnikai programba. A gyár fő profiljához a vezetékes híradástechnika tartozott, és a számítástechnikán belül ehhez a vonalhoz a távadat átvitel/távadat feldolgozás állt a legközelebb. (A weblap szerkesztője ennek a folyamatnak részese volt. A kiválasztott dolgozóknak átvitel-technikai tanfolyamra kellett járni és végén záróvizsgát kellett tenni. A munkakör és a beosztás alapján, akik kapcsolatban kerültek ezekkel  a katonai berendezésekkel KÜM-ös tanfolyamot is elvégeztek, külön belépési engedélyt adtak ki azok számára akik a gyártás vagy a végellenőrzés területén dolgoztak.) Első berendezésük, a TAP-70, távadat feldolgozó állomás, mely mechanikus, Consul villanyírógéppel, MOM gyártmányú lyukszalag olvasó és lyukasztó berendezéssel, íróasztalszerű kivitelben készült. Ez a távadat feldolgozó képes volt online kapcsolatot létesíteni (bérelt) telex vagy telefonvonalon központi számítógéppel (a KGST ESZR rendszere IBM 360 architektúrát vett át, és gyártott, tehát a TAP-70 is képes volt IBM 360 sorozatú számítógépek végberendezéseként üzemelni).
A TAP-70 képes volt offline adatelőkészítésre is, pl. a távközlési vonal hibája, kiesése esetén, az adatokat lyukszalagra lehetett rögzíteni, és később továbbítani a számítógépközpontba. Ebben az esetben még nem beszélhetünk valódi helyi adatfeldolgozásról.
A helyi adat előkészítés, és adat feldolgozás igénye (hiszen a nagyszámítógépek nem álltak korlátlanul időben sem rendelkezésre), a 70-es évek végén merült fel nagyobb mértékben. Később igény jelentkezett, egy intelligens terminál iránt, amely önálló processzorral rendelkezik és korlátozott mértékben képes helyi adatrögzítési és feldolgozási problémákat megoldani, valamint az adatátvitelt, kommunikációt biztosítani a számítógépközpont felé. A TAP-34 igazából nem sorolható be a "home" kategóriába, hiszen professzionális berendezésről lévén szó, egészen más célból, és feladatokra készült. A Telefongyár életének egy érdekes momentumai voltak a kuwaiti projekt-ek, melyek 1982-ben indultak. A sivatagi munka bár igen nehéznek ígérkezett, a "kalandvágy" és a kiemelt bérezés többeket csábított a csapatba. 1982 és 1983 a felmérés, technológia kidolgozás és projekt előkészítés, míg 1984 és 1985-ben a kivitelezés évei voltak (kábelhálózat építése, kábelek kötése, amelyből szabadalom is lett!). A Budavox további tendereket is nyert Kuwaitban és 1986-tól is folyt munka. A rendszerváltozás után a Telefongyár életében alapvető változások mennek végbe.

Az állami ipar privatizációja során a Siemens megvásárolja a Telefongyár Rt.-t, és a Siemens Telefongyár Kft. jön létre. A cég új vezetése a munkahelyek megtartását, közös boldogulást ígér a dolgozóknak a megalakuláskor megtartott értekezleteken, ám rövidesen megkezdődik a termelő egységek megszüntetése, a dolgozók elbocsájtása. Évek során a cég profilváltozása miatt a régi dolgozók töredéke marad állományba. A Siemens Telefongyár Kft., a Siemens Investor Kft. és a Siemens Rt. jogi értelemben is egyesült, ezzel maga a Telefongyár név is eltűnik.

Meo Műszaki Osztály

Egy korabeli reklám

Két egykori telefongyári kollégám (1962), a Meó Műszaki Főosztályról. Kép: 1960

Még több képes és írásos információ a Telefongyár történetéről: http://telefongyar.atw.hu

Kollár Ernő írása

 

Irodalomjegyzék:
Czakó Sarolta, Jenei Károly A Telefongyár története 1876-1976. Kiadás: Budapest, 1976.
Kiadó: Telefongyár,
Faics Lajos A Telefongyár helye és szerepe a magyarországi műszaki fejlődés történetében, monográfia, 1997
Kiadó:Siemens Telefongyár Kft

Internetes irodalom:
http://telefongyar.atw.hu

VISSZA
Virtuális Rádiómúzeum - Készítette: Kollár Ernő HA 5 DB 2009.
A fényképek másolása, felhasználása a szerző hozzájárulása nélkül tilos!