Keretantennás kristálydetektoros rádió a középhullámú sáv vételére. Az eredeti rádió az 1920-as években készülhetett. Megtervezése, megmunkálása és igényes elkészítése gyári kivitelezésre enged következtetni. A rádiót sok korabeli alkatrésszel együtt ajándékozták évekkel korábban. (Reisz szénmikrofon, Telefunken ELA M 101/1 mikrofon, korabeli "Nieder" transzformátorok és Orion, VATEA, Philips rádiócsövek). A rádió látszatra komplett volt, de a keretantennát tartó rudakat dobozából kitörték, amelyben egy Orion feliratú bakelit forgó volt beépítve. Az egész szerkezetet az antenna huzaljával fogták össze. Az antenna talpát és a vezetéket tartó rudakat is feketére festették. A fekete festék színe megegyezett a Süss-féle detektoros rádió dobozának színárnyalatával. Az eredeti antenna huzal 50 x 0,05 mm-es világoszöld színű litze volt. Az utánépítésnél törekedtem arra, hogy a rádió megtartsa eredeti formáját, valamint, hogy minél több eredeti anyagot használjak fel. Sajnos a talp kivételével mindent újra kellet gyártatni, de végül a talpat is újragyártattuk, mert a festék eltávolítása nem sikerült megfelelően. Az Orion bakelit forgóban a csillám lemezek töredezettek voltak. A tengely forgatásakor akadozott, csillám darabok váltak ki a forgóból. Ezért azt is cserélni kellett. Gyakorlatilag csak a banánhüvelyeket, a forgatógombot és a keretantenna csatlakozására szolgáló csavarokat tudtam ismét felhasználni. A készülék formai kialakítása, a mechanikai méretei, a menetek száma, a forgó elhelyezése, és a vezetékezés az eredeti rádióval teljesen megegyezőn készült el. A színét cseresznye színre változtattam. A rádió messze felülmúlta a várakozásokat. Először egy régi germánium diódával próbáltam ki, a Kossuth adótól 110 km-es távolságban. Egy 4000 ohmos korabeli fejhallgatóval olyan nagy hangerővel szólalt meg, amelyre nem számítottam. A keretantenna irányérzékenysége igen hatásos. Ha a keret vonalában volt az adó semmit sem lehetett hallani, ha a keretre merőlegesen volt az adó, élvezhetően szól. Kristály detektorral is jól működött ha a kristályon a "megfelelő" pontot megtaláltam. Gyakorlatilag úgy szólt, mint egy hagyományos detektoros rádió nagy antennával. Az esti órákban 3-4 külföldi adó is hallható volt.

Sajnos a keretantenna felépítése miatt a rádió nagyon kényes. Talán ez lehetett az egyik oka, hogy nagyon kevés készülék maradt fent. A korabeli szakmai magazinok, mint a Popular Radio, vagy a Radio Craft, a Radio Amateur News 1920-27 közötti számaiban nagyon sokat foglalkoztak a keretantennás rádiókkal, címlapjukon mutatták be és neves gyártok gyártották. Az, hogy nem kellett földelést kiépíteni és antennát telepíteni nagy előnyként jelentkezett, de használata, sérülékenysége, szállítása körülményes volt. A rádiót csak asztal mellett ülve használhatták. Hasonló készülék lehetett a bútorszállító kocsiból kialakított stúdióban, illetve kezdetekben a Rákóczi úti stúdió megfigyelő helyiségében is. A készülék, antenna és földelés kiépítése nélkül is kellő hangerővel szólt. Sokszor csak magát a keretantennát használták fel más készülékekhez.