A Siemens K32 GWB típusú hordozható telepes "laktanya" rádió, ötcsöves, hat hangoltkörös, három hullámsávos (R-K-H), kisszuper készülék, beépített keretantennával, permanens dinamikus hangszóróval. A rádiókészülék telepről és hálózati feszültségről is használható. Telepről működtetve 1,5 Voltos fűtőfeszültség és 90-120 Voltos anód feszültség szükséges. A készüléket tábori használatra tervezték. Alkamas volt a kornak megfelelő színvonalon kristály hangszedőjű gramofon hangjának kihangosítására is. Szállításkor a forgatógombokat és a skálát is egy kis ajtó takarja el, amely megvédi a sérülésektől. A keretantenna a doboz hátsó felnyíló ajtajában található.

A bemutatott rádió nem mondható egy szép készüléknek. Annak a korszaknak az embertelen ideológiája milliók szenvedését és halálát okozta. A készülék, mint ipartörténeti emlék a világ számos múzeumában, virtuális rádiómúzeumában megtalálható. A készülék tulajdonosa keresett fel azzal, hogy nézzem át egy régi rádiókészülékét, amelynek a típusa Siemens K32 GWB. A megkeresésre nem lehetett nemet mondani! A készüléket már valaki 1954-ben javította és átalakította. Erre utaló ceruza feljegyzések láthatók a rádió hátoldalán. A csövezését megváltoztatta UCH21, UF21, UBL21, UY22-re, a kontakthibák kijavítása után a készülék megszólalt. A szokásos felújítási munkák elvégzése után a rádió a képeken látható állapotba került és üzemképes.

A Siemens vállalat a Luftwaffe (Német Légierő) számára tervezte és gyártotta ezt a készüléket, elsősorban a laktanyában tartózkodó katonák számára. Hitler hatalomra kerülése után létrehozták a Nemzeti Közfelvilágosító Propagandaminisztériumot, ez ellenőrizte a sajtó, a rádió, a színházak és valamennyi kulturális intézmény munkáját. Megalakult egy különleges osztály, a Rádió Kamara, amely arra ösztönözte (kényszerítette) a gyárakat, hogy nagy darabszámban gyártható olcsó rádiókat állítsanak elő, amelyeket a lakosság széles tömege is megvásárolhat magának. A minisztérium célja az volt, hogy az általuk kidolgozott propaganda, híranyag minél több emberhez jusson el, gyorsan, egy időben, torzítatlanul, beleértve a katonákat is. Felismerték, hogy leghatásosabb propaganda eszköz, ha az információ szóban jut el az emberekhez. A fegyveres erőket is ezért látták el ilyen „koffer" kinézetű, biztonságosan szállítható rádiókészülékekkel.

Az akkori nagyobb gyárak sorra ontották az olcsó 35-80 márkás rádiókat. Legtöbbje láda kinézetű volt, sok készülék telepről is és hálózatról is működött. Néhány ismert készülék: AEG 452 Bw, Braun ER3, Graetz 56GL, NORA K41, K41N, K42, K42N, SSK41, Philips 156UBV, VEF KB416, DKE Batterie, VEF B41A.

Wehrmacht által gyakran használt polgári vevők: Blaupunkt 6BW69, a Braun BSK239, a Körting Tourist, az R2, a Philips 122ABC és a Philips Zwergsuper.

A lakosság által ismert rádiók: VolksEmpfänger VE-301 (Népvevő VE-301) egy igen népszerű készülék volt, nagyon sokat gyártottak belőle. Ennek elkészült egy egyszerűbb és olcsóbb (34 márkás) változata a DKE 38 (Deutscher KleinEmpfänger), amelynek csúfneve Goebbels-Schnauze – „Goebbels ormánya” volt. Ezek a polgári rádiók a gyűjtők körében is jól ismertek. Magyarországon is készültek hasonló rádiók. 1939-ben gyártották az Orion 011 „Horthy" néprádiót, később, az 1950-es években készültek az Orion 115 „Rákosi" néprádiók.

Felhasznált irodalom: Militärische Funktechnik,Werner Thote,